Békák, hercegek és hercegnők

  Mesék. Mesepszichológia. Izgalmas területe a tudománynak. Érdemes olvasni a témában. Ebben az írásban mégsem erről lesz szó, vagy csak amolyan érintőleges formában, „átkeretezve”. Blogbejegyzés Húsvét hétfőre, párkapcsolati-választások témában.
Meséinkben a generációs tapasztatok és „intelmek” mellett a soha be nem teljesülő vágyak, a nehéz élet kompenzációja mind-mind helyet kapott. Amiről ma szó kerül: királyfiak és királyleányok álruhában.
A mesékben ez hasonló sémára épül. Belső, rejtett értékek (szépség, hatalom, gazdagság), amely csak annak fedi fel a titkait, aki állhatatos, kiállja a próbát, tiszta szívű. Ennek példájára látszólag sok férfi-női választás ráilleszthető, de ahogyan a valóságban ezek a békák sosem lesznek hercegek vagy hercegnők, úgy a csókot adó, váró és önfeláldozó mesehős sem érdektől mentesen helyezi ajkait a varangyos béka bibircsókos arcocskájára. A mesékkel ellentétben ezek az alulválasztások egészen más dinamikát feltételeznek. Itt nem őszinte érzésekről van szó és rejtett értékekről. Természetesen a béka itt azt jelenti, ha olyat választunk, aki valamiért kevesebbnek tűnik, aki „örülhet”, ha rá esik a döntés. A választó ez esetben nem csodát vár, vagyis igen, csodát, de nem átváltozást. Ki választ így? Aki nagyon bizonytalan, akinek kell, hogy „tutira” menjen és megtartható legyen a másik. Akinek szükséges, hogy egy nála „alacsonyabban” helyet foglaló biztosítani tudja az ő „magasságát” (viszonyítás kérdése). Aki nem szeret munkát fektetni a kapcsolatba. Hosszan sorolható okok, melyek nagy része nem is tudatosodik. Mi a csavar a történetben? Hát a béka… mert békánk személye lehet „érett” és hamar átlát a csaláson… ha ez a helyzet, a kapcsolat nem jut túl a kezdeti szakaszon, mert neki, mivel jóban van magával, nincs szüksége ilyen „adományra”, még akkor sem, ha a másik szemében csak egy varangy… Mi történik, ha a béka személye hasonló ahhoz, akitől a csók érkezik? Ha ő azért „béka” az élete bizonyos területein, mert nem stabil az énképe, mert kevésnek gondolja magát (ennek következtében az is akár), mert nagyon bizonytalan, „nem szerethető”? Az ilyen béka hamar túllép a mesehősön, hiszen magáról van egy képe, ami rossz, stabilan negatív, így hát – a béka logikáját követve – ez a király/királylány ebből következően még nála is rosszabb kategória lehet, ha őt választotta… tehát kell egy másik „szerelmi tárgy”, akinek viszont ő nem kell, de éppen ez bizonyíték a béka számára, hogy az illető értékes(ebb)!
A végeredmény persze az, hogy mindketten rosszul járnak, hiszen felszínen túl nem jutottak. Magukat a másikban, a másik által határozták meg, valódi önmaguk megismerése helyett.