Ortodox medicina
Olvasva ezt a rövid populista ismertetőt nem tudom megállni, hogy ne kommentáljam:
“Sokan hiszik, hogy a depresszió elleni gyógyszerek “csak a tünetekre” hatnak, mint ahogy az aszpirin “csak” a lázat csillapítja. Ez alapvető tévedés: a gyógyszerek nem a (lelki!) tünetekre, hanem a tüneteket előidéző agyi, biokémiai folyamatra hatnak – és ha azt sikerül helyrehozni, akkor a tünetek megszűnnek. Vagyis nem a tüneteket, hanem a kórfolyamatot kezeljük. Ezért nincs szükség minden tünet ellen más-más gyógyszerekre, hanem egyetlen jól választott szer megszüntetheti valamennyit. Ahogy a Nobel-díjas Eric Kandel írta: “Egyetlen gyógyszer sem gyógyítja a depressziót – hanem az agyban teremt olyan körülményeket, amitől a gyógyulás lehetővé válik.”
forrás: hazipatika.com /2011.06.16/
Valójában itt azt látom hibának, hogy a cikk által említett általános példa valójában akkor állja meg a helyét, ha kizárólag biológiai ok van a betegség hátterében.
Az esetek többségében az agy megváltozott biokémiai folyamata már maga a tünet, a közvetlen kiváltó ok pedig sok esetben társadalmi, környezeti stb. szinten keresendő. Erre a cikk nem tér ki.
Nem véletlen, hogy jelenleg nem különválasztva, hanem bio-pszicho-szociális egységben gondolkodik a jó szakember (orvos, pszichológus, szociális munkás stb.). A neurotranszmitter forgalom milyenségének egy része biológiailag meghatározott, más része szituáció függő (ld. primata kutatások). Az, hogy én beteg leszek-e, vagy az maradok, ennél (sajnos) sokkal összetettebb kérdés. Persze az is, hogy betegnek nevezhető-e az egyén, ha számára hosszú távon kedvezőtlen szituációkhoz nem, vagy rosszul alkalmazkodik.
Példaként említve: ha valaki 2-es típusú cukorbetegségben szenved, annak van egy genetikai, biológiai gyökere, amit aktiválhat akár egy környezeti hatás, nem megfelelő életmód stb. Mégis, nem mindenki lesz 2-es típusú cukorbeteg, aki “hajlamos” rá. A gyógyulás útja pedig legfőképpen az életmódváltás (Ezt a diabetológusok egyre inkább hangoztatják!) A csak gyógyszeres terápia pedig önmagában zsákutca.
Más: a cikk sok más mellett még nyelvhelyességi tanácsokkal is ellátja a kedves olvasót.
“Mik azok az antidepresszívumok?
Szó szerint “depresszió elleni szerek”. Az angolból másolt, hibás és pongyola “antidepresszáns” helyett így nevezzük helyesen a depressziós betegségben alkalmazott gyógyszereket.”
forrás: hazipatika.com /2011.06.16/
Ez valóban így van, viszont fontos-e, helyes-e, ha az orvos, segítő szakember olyan nyelvezetet használ, amely a páciens számára esetleg nem érthető teljesen, hiszen a köztudatba nem így került be? Szerintem ez maradjon Grétsy Tanár Úr tisztje! :)
Megjegyzem, az 1998-ban, HIETE által kiadott Alkalmazott gyógyszertan című, főiskolai tankönyvben is az „antidepresszánsok” megnevezés szerepel.
A következőkkel viszont maradéktalanul egyetértek:
“A depresszió sikeres kezelésének kulcsa a stabil és őszinte orvos-beteg kapcsolat. Az orvosnak mindenről tudni kell, amit a beteg a kezelés során tapasztal – legyen az jó vagy rossz változás. Azt legfőképpen, ha a beteg nem szedi a felírt gyógyszert, ha csak a felét veszi be, vagy ha mást is szed mellé. A félreértésekből komoly baj származhat: túladagolás, felesleges gyógyszerváltás, vagy akár veszélyes gyógyszerkombináció.”
forrás: hazipatika.com /2011.06.16/
Továbbá:
“Nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma depresszió sem. Azért van (és kell!) annyiféle gyógyszer, hogy mindenkinek megtalálhassuk a neki leginkább megfelelőt. Előfordul, hogy ez csak másodjára, harmadjára sikerül – de kitartással és jó együttműködéssel legtöbbször sikerül. A legjobb antidepresszívumok sem egyformán hatásosak mindenkiben, a mellékhatások terén pedig még nagyobb köztük a különbség.”
forrás: hazipatika.com /2011.06.16/
Komment küldése